- 9 -
Kedves Cliff Burton!
Ezt az ötletet egy könyvből szedem, miben egy lány (ki fájóan hasonló énhozzám) halottakhoz címezi a mondandóját. Így könnyebb, hogy elhiteted magaddal: valaki meghallgat. Bár sohasem lehet tudni, végülis meghaltál.
Ma, mint egy roham, jött rám az, hogy írjak neked. Úgy éreztem, ha nem teszem, összeroppanok. Az iskola neked is ennyire nehéz volt, vagy csak nekem az?
Talán ezt most te fogod megérteni a legjobban: én már rég elfelejtettem, de ma kiderült, hogy a tanárnő javasolja nekem a korrepetálást. És ezt be is írta az ellenőrzőmbe, innen tudom. Viszont a korrepetálás egybe esik a gitár óráimmal, amit nem hiszem, hogy át tudok rakni. Már az év elején betáblázzák ki és mikor jön. Te mit választanál? Mondjuk erre szerintem tudom a választ. Én sima elektromos gitáron játszom, de ha ismertelek volna, mikor elkezdtem biztos a basszust választom.
Van egy kedvenc képem rólad. Egy szoba közepén állsz, és úgy nézel ki, mint aki totálisan be van tépve. Feltételezem, tényleg így volt.
Hallok történeteket rólad. Szeretnék olyan vagány lenni mint te. Pont leszartad, hogy a többiek mint gondolnak rólad, úgy öltözködtél, ahogy akartál. Mindemelett kétszer felgyújtottad James kanapéját. Én például eszméletlenül imádom az olyan egyberuhákat, mik deréktól felfele feszesek, de lefelé meg szép hosszúak és talán még öv is van rajtuk. De sohasem mernék felvenni egy olyat, úgy érzem, nem rejti el eléggé az alakom, amivel annyira elégedetlen vagyok.
Te jó voltál matekból? Mikor egy, egy fotón normális képet vágsz igazán okosnak tűnsz nekem. Persze lehet, tévedek. Nekem felmentésem van belőle. Mármint matekból. Nem kaphatok jegyeket, ennek ellenére szerdán javítót kell írnom. Szerintem a tanárnő pont emiatt a felmentés miatt nem kedvel. Olyan megalázónak érzem, mikor fel kell olvasnom mindenki előtt a jegyet, ami tulajdonképpen nem is az enyém, hanem senkié. Mintha azt kiabálnám: hé, itt én vagyok a leghülyébb ebből a tantárgyból.
Ma annyira sírni akartam egy ilyen után, d nem mertem mert Ő is a teremben volt. Nem értem, miért foglalkozok még vele, hisz Ő sem foglalkozik velem. Nekem nincs olyan szerencsém.
Furcsa volt meghalni? Összességében egyáltalán éreztél valamit? Azt mondják aludtál, mikor felborult a busz. Talán nem is vetted észre, csak éppen átsiklottál az életből a halálba. De azt is el tudom képzelni, hogy a baleset pillanatában felébredtél, de már csak azt vetted észre, hogy kivágódsz az ablakon. Mindenki sérülés nélkül megúszta, de te meghaltál.
Néha arra gondolok, milyen lenne ha népszerű lennék. Csak egy kicsit jobban mint amennyire most vagyok, ami kábé a semmivel egyenlő. Te megcsináltad, rockstar lettél. Volt egy idő amikor mindenki rád, pontosabban rátok figyelt. Vajon nekem is jut egy ilyen pillanat a történelem kiselőadáson kívül?
Szeretettel,
E.
Ezt az ötletet egy könyvből szedem, miben egy lány (ki fájóan hasonló énhozzám) halottakhoz címezi a mondandóját. Így könnyebb, hogy elhiteted magaddal: valaki meghallgat. Bár sohasem lehet tudni, végülis meghaltál.
Ma, mint egy roham, jött rám az, hogy írjak neked. Úgy éreztem, ha nem teszem, összeroppanok. Az iskola neked is ennyire nehéz volt, vagy csak nekem az?
Talán ezt most te fogod megérteni a legjobban: én már rég elfelejtettem, de ma kiderült, hogy a tanárnő javasolja nekem a korrepetálást. És ezt be is írta az ellenőrzőmbe, innen tudom. Viszont a korrepetálás egybe esik a gitár óráimmal, amit nem hiszem, hogy át tudok rakni. Már az év elején betáblázzák ki és mikor jön. Te mit választanál? Mondjuk erre szerintem tudom a választ. Én sima elektromos gitáron játszom, de ha ismertelek volna, mikor elkezdtem biztos a basszust választom.
Van egy kedvenc képem rólad. Egy szoba közepén állsz, és úgy nézel ki, mint aki totálisan be van tépve. Feltételezem, tényleg így volt.
Hallok történeteket rólad. Szeretnék olyan vagány lenni mint te. Pont leszartad, hogy a többiek mint gondolnak rólad, úgy öltözködtél, ahogy akartál. Mindemelett kétszer felgyújtottad James kanapéját. Én például eszméletlenül imádom az olyan egyberuhákat, mik deréktól felfele feszesek, de lefelé meg szép hosszúak és talán még öv is van rajtuk. De sohasem mernék felvenni egy olyat, úgy érzem, nem rejti el eléggé az alakom, amivel annyira elégedetlen vagyok.
Te jó voltál matekból? Mikor egy, egy fotón normális képet vágsz igazán okosnak tűnsz nekem. Persze lehet, tévedek. Nekem felmentésem van belőle. Mármint matekból. Nem kaphatok jegyeket, ennek ellenére szerdán javítót kell írnom. Szerintem a tanárnő pont emiatt a felmentés miatt nem kedvel. Olyan megalázónak érzem, mikor fel kell olvasnom mindenki előtt a jegyet, ami tulajdonképpen nem is az enyém, hanem senkié. Mintha azt kiabálnám: hé, itt én vagyok a leghülyébb ebből a tantárgyból.
Ma annyira sírni akartam egy ilyen után, d nem mertem mert Ő is a teremben volt. Nem értem, miért foglalkozok még vele, hisz Ő sem foglalkozik velem. Nekem nincs olyan szerencsém.
Furcsa volt meghalni? Összességében egyáltalán éreztél valamit? Azt mondják aludtál, mikor felborult a busz. Talán nem is vetted észre, csak éppen átsiklottál az életből a halálba. De azt is el tudom képzelni, hogy a baleset pillanatában felébredtél, de már csak azt vetted észre, hogy kivágódsz az ablakon. Mindenki sérülés nélkül megúszta, de te meghaltál.
Néha arra gondolok, milyen lenne ha népszerű lennék. Csak egy kicsit jobban mint amennyire most vagyok, ami kábé a semmivel egyenlő. Te megcsináltad, rockstar lettél. Volt egy idő amikor mindenki rád, pontosabban rátok figyelt. Vajon nekem is jut egy ilyen pillanat a történelem kiselőadáson kívül?
Szeretettel,
E.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése