-4-

A faliújsághoz lépek, mire a tanár úr az előbb rakta ki a röpdolgozatok eredményét. Viszonylag kisebb tömegen kell átverekednem magam ahhoz, hogy megszemlélhessem a jegyeimet, hisz sok osztálytársam kíváncsi az eredményeire.
Összeszorul a szívem. Pocsékul teljesítettem és nem is ez zavar a leginkább, hanem az, hogy ezt mindenki láthatja. Vajon most hülyének gondolnak?
Megvonom a vállam és nevetek, mikor valaki megkérdezi, mi a véleményem erről. Próbáluk úgy tenni, mintha nem érdekelne, pedig kurvára idegesít az egész.
Sohasem gondoltam magam kifejezetten okosnak, ennek ellenére mindig megkapom anyámtól, hogy az IQ szintem az átlagosnál magasabb, nézzem csak meg a legutóbbi teszteredméneket. Aha... jó.
Ennek ellenére az összes reál tantárgyból alig ütöm meg a hármast. Igaz, néha becsúszik egy négyes is, de az kifejezetten ritka. A legrosszabb az egészben, hogy én mindezért a semmiért keményen tanulok. Eredménytelenül. Komoly erőfeszítésembe kerül nem feladni, mert tudom, akkor utálnám magam igazán ha ezt tenném.
Pedig van amikor minden jól megy. Otthon felmondok mindent magamnak, a tükör előtt, aztán leírom még papírra is. Gyakorlatilag fejből tudom a tankönyvet. Aztán beülök a padba megírni a dolgozatot, akaratlanul elkezdek stresszelni és minden elszáll. Néha sikerül ezt megakadályoznom, és minden jól sikerül. Ilyenkor talán egy kicsit büszke is vagyok magamra.